Munkácsi Ágnes

A múlt században születtem, sőt, a múlt évezredben. A számvitel és én viszonylag hamar egymásra találtunk, a fotózás eleinte egyfajta menekülés volt a racionalitással és határidők között töltött mindennapokból, az évek során azonban a kezdeti lelkes telefonos kattintgatás igazi szenvedéllyé vált. Amikor megvettem az első fényképezőgépem, rájöttem, mennyi mindent nem tudok, így beiratkoztam egy tanfolyamra, később elvégeztem a fotográfus képzést, és azóta is folyamatosan fejlesztem magam. Hiszem, hogy a fotózást megtanulni nem, csak tanulni lehet. A fotózásra olyan hobbiként tekintek, ami anyagiakban nem, de lélekben annál többet ad számomra, és csinálni is addig szeretném, ameddig belül építkezni tudok belőle. Leginkább műtermi portrékat készítek, csipetnyi szürrealizmussal fűszerezve, de szívesen kísérletezek multiexpós, hosszú záridős képekkel is.